[1] Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmasságára, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda magatokat élő, szent, Istennek tetsző áldozatul,
[2] és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek, mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.
[3] A nekem adott kegyelem által mondom tehát közöttetek mindenkinek: ne gondoljátok magatokat többnek, mint amennyinek gondolnotok kell, hanem arra igyekezzék mindenki, hogy józanul gondolkozzék az Istentől kapott hit mértéke szerint.
[4] Mert ahogyan egy testnek sok tagja van, de nem minden tagnak ugyanaz a feladata,
[5] úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, egyenként pedig egymásnak tagjai.
[6] Mert a nekünk adott kegyelem szerint különböző ajándékaink vannak, eszerint szolgálunk is: aki a prófétálás ajándékát kapta, az a hit szabálya szerint prófétáljon;
[7] aki a szolgálat ajándékát kapta, az végezze szolgálatát; a tanító a tanítást,
[8] a vigasztaló a vigasztalást, az adakozó szerénységgel, az elöljáró igyekezettel, a könyörülő pedig jókedvvel.
[9] A szeretet ne legyen képmutató. Iszonyodjatok a gonosztól, ragaszkodjatok a jóhoz,
[10] a testvérszeretetben legyetek egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők,
[11] a szolgálatkészségben fáradhatatlanok, a Lélekben buzgók: az Úrnak szolgáljatok.
[12] A reménységben örvendezzetek, a nyomorúságban legyetek kitartók, az imádkozásban állhatatosak.
[13] A szentekkel vállaljatok közösséget szükségeikben, gyakoroljátok a vendégszeretetet.
[14] Áldjátok azokat, akik üldöznek titeket; áldjátok és ne átkozzátok.
[15] Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.
[16] Egymással egyetértésben legyetek, ne legyetek nagyratörők, hanem az alázatosakhoz tartsátok magatokat. Ne legyetek bölcsek önmagatok szerint.
[17] Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért. A tisztességre legyen gondotok minden ember előtt.
[18] Ha lehetséges, amennyire tőletek telik, éljetek minden emberrel békességben.
[19] Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim, hanem adjatok helyet az ő haragjának, mert meg van írva: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek” – így szól az Úr.
[20] Sőt „ha éhezik ellenséged, adj ennie, ha szomjazik, adj innia; mert ha ezt teszed, parazsat gyűjtesz a fejére”.
[21] Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a jóval a rosszat.