[1] Amikor fölépült a várfal, fölszereltettem az ajtószárnyakat, és szolgálatba állították a kapuőröket, az énekeseket meg a lévitákat.
[2] Jeruzsálem parancsnokává testvéremet, Hanánít és Hananját, a várnagyot neveztem ki, mert ő megbízhatóbb és istenfélőbb volt a többségnél.
[3] Meghagytam nekik, hogy ne nyissák ki addig Jeruzsálem kapuit, amíg melegen nem süt a nap, és még mielőtt lemenne, csukják be az ajtószárnyakat, és reteszeljék be őket. Jeruzsálem lakói közül pedig állítsanak őröket: egyeseket az őrhelyekre, másokat meg a saját házukkal szemben.
[4] A város igen nagy kiterjedésű, de gyér népességű volt, és a házak még nem voltak fölépítve.
[5] Ekkor Isten azt a gondolatot adta nekem, hogy gyűjtsem össze az előkelőket, az elöljárókat és a népet, hogy származási jegyzéket készítsünk. Megtaláltam a származási jegyzékét azoknak, akik elsőként tértek haza, és abban ezt találtam följegyezve:
[6] A Júda tartományából valók közül ezek tértek haza a száműzetésből – Nebukadneccar, Babilónia királya vitte őket fogságba, de visszatérhettek Jeruzsálembe és Júdába, ki-ki a maga városába –,
[7] és jöttek meg Zerubbábellel, Jésúával, Nehemjával, Azarjával, Raamjával, Nahamáníval, Mordokajjal, Bilsánnal, Miszperettel, Bigvajjal, Rehúmmal és Baanával. Az Izráel népéhez tartozó férfiak szám szerint a következők voltak:
[8] Parósnak kétezer-százhetvenkét leszármazottja,
[9] Sefatjának háromszázhetvenkét leszármazottja,
[10] Árahnak hatszázötvenkét leszármazottja,
[11] Pahat-Móábnak Jésúa és Jóáb ágán kétezer-nyolcszáztizennyolc leszármazottja,
[12] Élámnak ezerkétszázötvennégy leszármazottja,
[13] Zattúnak nyolcszáznegyvenöt leszármazottja,
[14] Zakkajnak hétszázhatvan leszármazottja,
[15] Binnújnak hatszáznegyvennyolc leszármazottja,
[16] Bébajnak hatszázhuszonnyolc leszármazottja,
[17] Azgádnak kétezer-háromszázhuszonkét leszármazottja,
[18] Adóníkámnak hatszázhatvanhét leszármazottja,
[19] Bigvajnak kétezer-hatvanhét leszármazottja,
[20] Ádínnak hatszázötvenöt leszármazottja,
[21] Átérnak Hizkijjá ágán kilencvennyolc leszármazottja,
[22] Hásumnak háromszázhuszonnyolc leszármazottja,
[23] Bécajnak háromszázhuszonnégy leszármazottja,
[24] Hárífnak száztizenkét leszármazottja,
[25] Gibeónnak kilencvenöt leszármazottja.
[26] Betlehemiek és Netófából valók száznyolcvannyolcan voltak,
[27] Anátótból valók százhuszonnyolcan,
[28] bét-azmávetiek negyvenketten,
[29] kirjat-jeárímiak, kefíráiak és beérótiak hétszáznegyvenhárman,
[30] rámáiak és gebaiak hatszázhuszonegyen,
[31] Mikmászból valók százhuszonketten,
[32] Bételből és Ajból valók százhuszonhárman,
[33] a másik Nebóból valók ötvenketten,
[34] a másik Élámból valók ezerkétszázötvennégyen,
[35] hárimiak háromszázhúszan,
[36] jerikóiak háromszáznegyvenöten,
[37] lódiak, hádídiak és ónóiak hétszázhuszonegyen,
[38] szenááiak pedig háromezer-kilencszázharmincan voltak.
[39] A papok a következők voltak: Jedajá leszármazottai Jésúa családjából kilencszázhetvenhárman,
[40] Immér leszármazottai ezerötvenketten,
[41] Pashúr leszármazottai ezerkétszáznegyvenheten,
[42] Hárim leszármazottai ezertizenheten.
[43] A léviták a következők voltak: Jésúa, Bání, Kadmíél és Hódavjá leszármazottai hetvennégyen.
[44] Az énekesek ezek voltak: Ászáf leszármazottai száznegyvennyolcan.
[45] A kapuőrök ezek voltak: Sallúmnak, Átérnak, Talmónnak, Akkúbnak, Hatítának és Sóbajnak a leszármazottai százharmincnyolcan.
[46] Templomszolgák voltak Cíhá fiai, Haszúfá fiai, Tabbáót fiai,
[47] Kérósz fiai, Szíá fiai, Pádón fiai,
[48] Lebáná fiai, Hagábá fiai, Salmaj fiai,
[49] Hánán fiai, Giddél fiai, Gahar fiai,
[50] Reájá fiai, Recín fiai, Nekódá fiai,
[51] Gazzám fiai, Uzzá fiai, Pászéah fiai,
[52] Bészaj fiai, Meúním fiai, Nefúszím fiai,
[53] Bakbúk fiai, Hakúfá fiai, Harhúr fiai,
[54] Baclút fiai, Mehídá fiai, Harsá fiai,
[55] Barkósz fiai, Szíszerá fiai, Temah fiai,
[56] Necíah fiai, Hatífá fiai.
[57] Salamon szolgáinak a fiai voltak: Szótaj fiai, Szóferet fiai, Perúdá fiai,
[58] Jaalá fiai, Darkón fiai, Giddél fiai,
[59] Sefatjá fiai, Hattíl fiai, Pókeret-Haccebájím fiai és Ámón fiai.
[60] A templomszolgáknak és Salamon szolgáinak a fiai összesen háromszázkilencvenketten voltak.
[61] Ezek azok, akik Tél-Melahból, Tél-Harsából, Kerúbból, Addánból és Immérből jöttek, de nem tudták igazolni családjukat és származásukat, azt, hogy valóban Izráelből valók:
[62] Delájá fiai, Tóbijjá fiai és Nekódá fiai hatszáznegyvenketten.
[63] A papok közé tartoztak Hobajjá fiai, Hakkóc fiai és Barzillaj fiai. Ez utóbbi a gileádi Barzillaj egyik leányát vette feleségül, és róla kapta a nevét.
[64] Ezek keresték bejegyzésüket a származási jegyzékben, de nem találták, ezért meg kellett válniuk a papi szolgálattól.
[65] A királyi helytartó pedig megmondta nekik, hogy nem ehetnek az igen szent ételekből, amíg szolgálatba nem lép a főpap, aki dönthet az úrímmal és a tummímmal.
[66] Az egész gyülekezet összesen negyvenkétezer-háromszázhatvan fő volt,
[67] azonkívül hétezer-háromszázharminchét szolga és szolgálóleány meg kétszáznegyvenöt énekes és énekesnő.
[68] Volt négyszázharmincöt tevéjük és hatezer-hétszázhúsz szamaruk.
[69] A családfők egy része adakozott az építkezésre. A királyi helytartó ezer aranydrahmát adott át a kincstárnak meg ötven hintőedényt és ötszázharminc papi köntöst.
[70] Néhány családfő húszezer aranydrahmát és kétezer-kétszáz ezüstminát adott az építkezés költségeire.
[71] A nép többi része pedig húszezer aranydrahmát, kétezer ezüstminát és hatvanhét papi köntöst adott.
[72] A papok, a léviták, a kapuőrök és az énekesek, a köznépből valók és a templomszolgák, tehát egész Izráel letelepedett a maga városaiban. A hetedik hónap kezdetére már saját városaikban laktak Izráel fiai.