[1] Mindezek alapján írásbeli megállapodást készítettünk, amelyet pecséttel láttak el vezetőink, lévitáink és papjaink.
[2] Az iratot pecséttel látták el: Nehémiás, Hakaljá fia, a királyi helytartó és Cidkijjá.
[3] Azután Szerájá, Azarjá és Jirmejá,
[4] Pashúr, Amarjá és Malkijjá,
[5] Hattús, Sebanjá és Mallúk,
[6] Hárim, Merémót és Óbadjá,
[7] Dániel, Ginnetón és Bárúk,
[8] Mesullám, Abijjá és Mijjámín,
[9] Maazjá, Bilgaj és Semajá. Ezek voltak a papok.
[10] A léviták ezek voltak: Jésúa, Azanjá fia, a Hénádád fiai közül való Binnúj és Kadmíél
[11] és testvéreik: Sebanjá, Hódijjá és Kelítá, Pelájá és Hánán,
[12] Míká, Rehób és Hasabjá,
[13] Zakkúr, Sérébjá és Sebanjá,
[14] Hódijjá, Bání és Benínú.
[15] A nép főemberei pedig ezek voltak: Parós, Pahat-Móáb, Élám, Zattú és Bání,
[16] Bunní, Azgád és Bébaj,
[17] Adónijjá, Bigvaj és Ádín,
[18] Átér, Hizkijjá és Azzúr,
[19] Hódijjá, Hásum és Bécaj,
[20] Háríf, Anátót és Nébaj,
[21] Magpiás, Mesullám és Hézír,
[22] Mesézabél, Cádók és Jaddúa,
[23] Pelatjá, Hánán és Anájá,
[24] Hóséa, Hananjá és Hassúb,
[25] Lóhés, Pilhá és Sóbék,
[26] Rehúm, Hasabná és Maaszéjá,
[27] Ahijjá, Hánán és Ánán,
[28] Mallúk, Hárim és Baaná.
[29] A nép többi része: a papok, a léviták, a kapuőrök, az énekesek, a templomszolgák és mindazok, akik a tartományok népeitől elkülönülve csatlakoztak az Isten törvényéhez feleségeikkel, fiaikkal és leányaikkal együtt; mindenki, aki már elég értelmes volt hozzá,
[30] csatlakoztak előkelő honfitársainkhoz. Átok terhe alatt megesküdtünk arra, hogy Isten törvénye szerint élünk, amelyet Isten az ő szolgája, Mózes által adott, és hogy megtartjuk és teljesítjük Urunknak, az Úrnak minden parancsolatát, előírását és rendelkezését.
[31] Nem adjuk leányainkat az országban élő népekhez, és fiainknak nem veszünk feleséget az ő leányaik közül.
[32] Ha az országban élő népek árut vagy bármilyen gabonát hoznak eladásra a nyugalom napján, nem vásárolunk tőlük a nyugalom napján vagy más ünnepnapokon. A hetedik évben parlagon hagyjuk a földet, és elengedünk minden tartozást.
[33] Köteleztük magunkat arra, hogy évenként egyharmad sekelt adunk Istenünk házának a szolgálatára:
[34] a sorba rakott kenyerekre, az állandó étel- és égőáldozatra, a nyugalom napján, újholdkor és a megszabott ünnepeken bemutatandó áldozatokra, továbbá a szent adományokra és a vétekáldozatokra, hogy engesztelést szerezzenek Izráelért, és minden munkára Istenünk házánál.
[35] Mi, papok, léviták és a nép kisorsoltuk, hogy évről évre mikor melyik család hordja be az áldozathoz szükséges tűzifát Istenünk házába, hogy égjen a tűz Istenünknek, az Úrnak az oltárán, ahogyan az elő van írva a törvényben.
[36] Bevisszük földünknek első termését és mindenféle gyümölcsfának az első termését évről évre az Úr házába.
[37] Elsőszülött fiainkkal és állatainkkal is úgy járunk el, ahogyan elő van írva a törvényben. Marháink és juhaink elsőszülöttjeit bevisszük Istenünk házába a papoknak, akik Istenünk házában végeznek szolgálatot.
[38] A tésztánkból készült első lepényt meg mindenféle gyümölcsfánknak, a mustnak és olajnak a legjavát felajánljuk, és bevisszük Istenünk házának a kamráiba a papoknak, földünkről a tizedet pedig a lévitáknak. Nekik, a lévitáknak kell beszedniük a tizedet minden városban, ahol csak a földet megműveljük.
[39] Egy áronita pap legyen a lévitákkal, amikor a léviták beszedik a tizedet. A léviták pedig vigyék be a tizednek a tizedét Istenünk házába, a kincstár kamráiba.
[40] Ezekbe a kamrákba kell bevinniük Izráel fiainak és Lévi fiainak a felajánlott gabonát, mustot és olajat, mert ott vannak a szent edények meg a szolgálatot végző papok, a kapuőrök és az énekesek. Nem fogjuk elhanyagolni Istenünk házát!