[1] Ezért, szent testvéreim, mennyei elhívás részesei, figyeljetek hitvallásunk apostolára és főpapjára, Jézusra,
[2] aki hű az ő megbízójához, ahogyan Mózes is hű volt az ő egész házában.
[3] Ő ugyanis Mózesnél nagyobb dicsőségre volt méltó, mint ahogyan a háznál nagyobb méltósága van a ház építőjének.
[4] Mert minden háznak van építője, aki pedig mindent felépített, Isten az.
[5] Mózes is hű volt ugyan az ő egész házában mint szolga, bizonyságául annak, amit hirdetnie kellett,
[6] Krisztus azonban mint Fiú hű a maga házához. Az ő háza mi vagyunk, ha a bizalmat és a reménység dicsekedését mindvégig szilárdan megtartjuk.
[7] Ezért, amint a Szentlélek mondja: „Ma, ha az ő szavát halljátok,
[8] ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor, a kísértés napján a pusztában,
[9] ahol megkísértettek engem őseitek, próbára tettek, bár látták tetteimet negyven éven át.
[10] Ezért megharagudtam erre a nemzedékre, és ezt mondtam: Tévelygő szívű ez a nép, mert nem ismeri az én utaimat.
[11] Meg is esküdtem haragomban, hogy nem mennek be az én nyugalmam helyére.”
[12] Vigyázzatok, testvéreim, senki ne szakadjon el közületek az élő Istentől hitetlen és gonosz szívvel.
[13] Sőt buzdítsátok egymást minden egyes napon, amíg tart a ma, hogy a bűn csábítása közületek senkit meg ne keményítsen.
[14] Mert részeseivé lettünk Krisztusnak, ha azt a bizalmat, amely kezdetben élt bennünk, mindvégig szilárdan megtartjuk.
[15] Mert amikor ezt mondja az Írás: „Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg a szíveteket, mint az elkeseredéskor”,
[16] azt kérdezzük: kik keseredtek el, amikor ezt hallották? Nemde mindazok, akik Mózes vezetésével kijöttek Egyiptomból?
[17] És kikre haragudott Isten negyven éven át? Nem azokra, akik vétkeztek, akiknek a teste elhullott a pusztában?
[18] És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be nyugalma helyére, ha nem azoknak, akik engedetlenekké váltak?
[19] Látjuk is, hogy nem mehettek be hitetlenségük miatt.