[1] Mivel a törvényben az eljövendő javak árnyéka van, de nem a mennyei dolgok képe, ezért azokkal az áldozatokkal, amelyeket évenként rendszeresen bemutatnak, sohasem tudják tökéletessé tenni az odajárulókat.
[2] Különben megszűnt volna az áldozatok bemutatása, hiszen akik áldoztak, és egyszer megtisztultak, többé nem éreztek volna semmi bűntudatot.
[3] De az áldozatok évről évre a bűnökre emlékeztetnek.
[4] Mert lehetetlen, hogy bikák és bakok vére bűnöket töröljön el.
[5] Ezért, amikor eljön a világba, így szól: „Áldozatot és ajándékot nem kívánsz, de testet alkottál nekem;
[6] égő- és bűnért való áldozatban nem telik kedved.
[7] Akkor ezt mondtam: Íme, itt vagyok, amint a könyvtekercsben meg van írva rólam, hogy teljesítsem akaratodat, Istenem.”
[8] Előbb azt mondta: „Áldozatokat és ajándékokat, égő- és bűnért való áldozatokat nem kívánsz, nem is kedvelsz” (ezeket a törvény szerint mutatják be),
[9] de azután így szólt: „Íme, itt vagyok, hogy teljesítsem akaratodat.” Megszünteti az elsőt, hogy helyébe állítsa a másodikat:
[10] Isten akarata szentelt meg minket Jézus Krisztus testének feláldozása által egyszer s mindenkorra.
[11] Minden pap naponként szolgálatba áll, és sokszor mutatja be ugyanazokat az áldozatokat, amelyek sohasem képesek bűnöket eltörölni.
[12] Ő ellenben, miután egyetlen áldozatot mutatott be a bűnökért, örökre Isten jobbjára ült,
[13] és ott várja, hogy ellenségei zsámolyul vettessenek lába alá.
[14] Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletessé tette a megszentelteket.
[15] De bizonyságot tesz nekünk a Szentlélek is, mert miután ezt mondja:
[16] „Ez az a szövetség, amelyet kötök velük ama napok múltán – így szól az Úr –: Törvényemet szívükbe adom, és elméjükbe írom,
[17] bűneikről és gonoszságaikról pedig többé nem emlékezem meg.”
[18] Ahol pedig bűnbocsánat van, ott nincs többé bűnért bemutatott áldozat.
[19] Mivel tehát, testvéreim, bízhatunk abban, hogy bemehetünk a szentélybe Jézus Krisztus vére által,
[20] azon az új és élő úton, amelyet ő nyitott meg előttünk a kárpit, vagyis az ő teste által;
[21] és mivel nagy papunk van az Isten háza felett:
[22] járuljunk azért oda igaz szívvel és teljes hittel, mint akiknek a szíve megtisztult a gonosz lelkiismerettől,
[23] a testét pedig megmosták tiszta vízzel. A reménység hitvallásához szilárdan ragaszkodjunk, mert hű az, aki ígéretet tett.
[24] Ügyeljünk arra, hogy egymást szeretetre és jó cselekedetre buzdítsuk.
[25] Saját gyülekezetünket ne hagyjuk el, ahogyan egyesek szokták, hanem bátorítsuk egymást annál is inkább, mivel látjátok, hogy közeledik az a nap.
[26] Mert ha szándékosan vétkezünk, miután megismertük az igazságot, akkor nincs többé bűneinkért való áldozat,
[27] hanem az ítéletnek valami félelmes várása, amikor tűz lángja fogja megemészteni az ellenszegülőket.
[28] Ha valaki elveti Mózes törvényét, az két vagy három tanú vallomása alapján irgalom nélkül meghal.
[29] Mit gondoltok: mennyivel súlyosabb büntetésre lesz méltó az, aki Isten Fiát lábbal tiporja, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, közönségesnek tartja, és a kegyelem Lelkét megcsúfolja?
[30] Mert ismerjük azt, aki így szólt: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek.” És ismét: „Az Úr megítéli az ő népét.”
[31] Félelmetes dolog az élő Isten kezébe esni.
[32] De emlékezzetek a korábbi napokra, amelyekben miután megvilágosodtatok, sok szenvedéssel teljes küzdelmet álltatok ki.
[33] Mert gyalázásokkal és gyötrésekkel nyilvánosan megszégyenítettek titeket, és társaikká lettetek azoknak, akikkel ugyanez történt.
[34] A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van.
[35] Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.
[36] Mert állhatatosságra van szükségetek, hogy Isten akaratát cselekedjétek, és így beteljesüljön rajtatok az ígéret:
[37] „Mert még egy igen-igen kevés idő, és aki eljövendő, eljön, és nem késik.
[38] Az én igaz emberem pedig hitből fog élni, és ha meghátrál, nem gyönyörködik benne a lelkem.”
[39] De mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hogy elvesszünk, hanem a hitéi, hogy életet nyerjünk.