[1] Jobb a hírnév a drága olajnál, és a halál napja a születés napjánál.
[2] Jobb olyan házba menni, ahol gyászolnak, mint olyanba, ahol mulatnak, hiszen így lesz vége minden embernek. Szívlelje meg ezt, aki él!
[3] Többet ér a bánat, mint a nevetés, ha a szomorú arc mellett jobbá lesz a szív.
[4] A bölcsek a gyászolók házára gondolnak, az ostobák pedig a vigadozók házára.
[5] Jobb a bölcsek dorgálását hallgatni, mint ha az ostobák énekét hallgatja valaki.
[6] Mert olyan az ostoba nevetése, mint a tövis ropogása a fazék alatt. Ez is hiábavalóság!
[7] Az elnyomás oktalanná teszi a bölcset, és az ajándék megrontja a szívet.
[8] Jobb valaminek a befejezése, mint az elkezdése. Jobb türelmesnek lenni, mint kevélynek.
[9] Ne bosszankodj föl lelkedben hirtelen, mert a bosszankodás az ostobák szívében tanyázik.
[10] Ne mondd azt, hogy miért voltak jobbak a hajdani napok a mostaniaknál, mert nem bölcs dolog, ha ilyet kérdezel!
[11] Jó a bölcsesség az örökség mellett, hasznos azoknak, akik látják a napot.
[12] Mert oltalom a bölcsesség, akárcsak a pénz, de hasznos dolog tudni, hogy a bölcsesség élteti azokat, akiknek van.
[13] Figyeld meg Isten alkotásait: ki tudná kiegyenesíteni, amit ő görbévé tett?
[14] A jó napokban élj a jóval, a rossz napokban pedig lásd be, hogy ezt is, amazt is Isten készítette azért, hogy az ember ne találja ki, mi következik.
[15] Sok mindent láttam hiábavaló életemben: Van olyan igaz ember, aki elvész, pedig igaz, és van olyan bűnös, aki sokáig él, pedig gonosz.
[16] Ne légy fölöttébb igaz, és ne bölcselkedj fölöslegesen: miért pusztulnál bele?!
[17] Ne légy fölöttébb bűnös, és ne légy bolond: miért halnál meg idő előtt?!
[18] Jó, ha az egyiket is megragadod, a másikat sem engeded ki kezedből, mert az istenfélő ember minden bajból kikerül.
[19] A bölcsesség nagyobb erőssége a bölcsnek, mint tíz olyan ember, aki a várost kormányozza.
[20] Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne.
[21] Ne figyelj mindenféle szóbeszédre, és ne halld meg, ha a szolgád átkoz!
[22] Te magad is sok esetről tudsz, amikor te átkoztál másokat.
[23] Mindent megpróbáltam a bölcsességért. Már azt gondoltam, hogy bölcs vagyok, pedig távol voltam tőle.
[24] Távol van, ami van, és nagyon mélyen: ki tudná megtalálni?
[25] Amikor rászántam magam, hogy megismerjem, kifürkésszem és kikutassam bölcsen a végső következtetést, tudva, hogy az oktalanság bűn, és a tévelygés esztelenség,
[26] úgy találtam, hogy a halálnál is keserűbb az olyan asszony, aki hasonló a vadászhurokhoz: a szíve háló, kezei pedig bilincsek. Aki kedves Isten előtt, az megmenekül tőle, de a vétkes a foglya lesz.
[27] Lásd, erre jöttem rá – mondja a Prédikátor –, mikor egyik gondolatról a másikra haladtam, hogy megtaláljam a végső következtetést,
[28] amelyet még most is keresek, mert nem találtam meg: ezer közül egy igazi embert találtam, de asszonyt nem találtam azok között.
[29] Lásd, csupán arra jöttem rá, hogy Isten az embereket becsületeseknek teremtette, csakhogy ők mindenféle okoskodásokhoz folyamodtak.