[1] Dávid ennek az éneknek a szavait mondta el az Úrnak, amikor az Úr kimentette őt minden ellenségének és Saulnak a kezéből.
[2] Így mondta: Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm,
[3] Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat. Pajzsom, hatalmas szabadítóm és fellegváram, menedékem és szabadítóm, megszabadítasz az erőszaktól.
[4] Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtől.
[5] Mert körülvettek a halál örvényei, pusztító áradat rettent engem.
[6] A sír kötelei fonódtak körém, a halál csapdái meredtek rám.
[7] Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott.
[8] Megrendült és rengett a föld, az egek alapjai megremegtek, megrendültek, mert haragra gyúlt.
[9] Füst jött ki orrából, szájából emésztő tűz, parázs izzott benne.
[10] Lehajlította az eget, és leszállt, homály volt lába alatt.
[11] Kerúbon ülve repült, szelek szárnyán jelent meg.
[12] Sötétségből vont sátrat magának, víztömegből, gomolygó fellegekből.
[13] Fényözön jár előtte, parázsló tűz izzik.
[14] Dörög az Úr az égben, mennydörög a Felséges.
[15] Kilőtte nyilait és szétszórta, kiröpítette villámait.
[16] Láthatóvá vált a tengerfenék, föltárultak a világ alapjai az Úr dorgálásától, haragos szelének fúvásától.
[17] Lenyúlt a magasból, és fölvett, a nagy vizekből kihúzott engem.
[18] Megmentett engem ellenségem hatalmából, gyűlölőimtől, bár erősebbek voltak nálam.
[19] Rám törhetnek a veszedelem napján, de az Úr az én támaszom.
[20] Tágas térre vitt ki engem, megmentett, mert gyönyörködik bennem.
[21] Igazságom szerint bánt velem az Úr, kezem tisztasága szerint jutalmazott engem.
[22] Hiszen vigyáztam az Úr útjára, és Istenemet nem hagytam el hűtlenül.
[23] Minden törvényére ügyeltem, rendelkezéseitől nem tértem el.
[24] Feddhetetlen voltam előtte, és őrizkedtem a bűntől.
[25] Igazságom szerint jutalmazott meg az Úr, tisztaságom szerint, amit jól lát.
[26] A hűségeshez hűséges vagy, a feddhetetlen emberhez feddhetetlen.
[27] A tisztához tiszta vagy, de a hamisnak ellenállsz.
[28] Az elesett népet megsegíted, de ha kevély embert látsz, azt megalázod.
[29] Te vagy, Uram, a mécsesem, az Úr fénysugarat küld nekem a sötétbe.
[30] Veled a rablóknak is nekirontok; ha Isten segít, a kőfalon is átugrom.
[31] Isten útja tökéletes, az Úr beszéde színigaz. Pajzsa ő mindazoknak, akik hozzá menekülnek.
[32] Van-e Isten az Úron kívül, és van-e kőszikla Istenünkön kívül?
[33] Isten az én erős menedékem, ő vezeti útján a feddhetetlent.
[34] Lábamat a szarvaséhoz hasonlóvá teszi, magaslatokra állít engem.
[35] Ő tanítja kezemet a harcra, karjaim ércíjat feszítenek.
[36] Oltalmazó pajzsodat átadtad nekem, és sokszor meghallgattál engem.
[37] Biztossá teszed lépteimet, nem inognak bokáim.
[38] Üldözöm és elpusztítom ellenségeimet, nem térek vissza, míg nem végzek velük.
[39] Végeztem velük, szétzúztam őket. Nem kelnek föl többé, lábaim elé hanyatlottak.
[40] Felruháztál erővel a harcra, térdre kényszerítetted támadóimat.
[41] Megfutamítottad ellenségeimet, gyűlölőimet elpusztíthattam.
[42] Széjjelnéznek, de nincs szabadító, az Úrra néznek, de ő nem válaszol.
[43] Összezúzom őket, mint a föld porát, összetiprom, széttaposom, mint az utca sarát.
[44] Megmentettél lázadó népemtől, megőrzöl, népek fejévé teszel, oly nép szolgál nekem, melyhez nem volt közöm.
[45] Idegenek hízelegnek nekem, engedelmesen hallgatnak rám,
[46] mert elepednek az idegenek, reszketve bújnak elő rejtekükből.
[47] Él az Úr, áldott az én kősziklám, magasztaltassék Isten, szabadító kősziklám!
[48] Bosszút áll értem az Isten, és népeket vet alám.
[49] Kiszabadítasz ellenségeim közül, támadóim fölé emelsz, megmentesz az erőszakosoktól.
[50] Ezért magasztallak, Uram, a népek között, zsoltárt éneklek nevednek,
[51] mert nagy győzelmet adtál királyodnak, hűséges maradtál fölkentedhez, Dávidhoz és utódaihoz örökké.