[1] Legyetek a követőim, amint én is követője vagyok Krisztusnak.
[2] Dicsérlek titeket, hogy mindig emlékeztek rám, és úgy tartjátok meg a hagyományokat, ahogyan átadtam nektek.
[3] De tudnotok kell, hogy minden férfinak Krisztus a feje, az asszony feje a férfi, Krisztus feje pedig Isten.
[4] Minden férfi, aki fedett fővel imádkozik vagy prófétál, szégyent hoz a fejére.
[5] És minden asszony, aki fedetlen fővel imádkozik vagy prófétál, szintén szégyent hoz a fejére, mert ugyanolyan, mintha megnyírták volna.
[6] Mert ha az asszony nem fedi be a fejét, akkor vágassa le a haját, ha pedig szégyen az asszonyra hajának levágása vagy leborotválása, akkor fedje be a fejét!
[7] Mert a férfinak nem kell befednie a fejét, mivel ő Isten képmása és dicsősége, az asszony ellenben a férfi dicsősége.
[8] Mert nem a férfi van az asszonyból, hanem az asszony a férfiból.
[9] Mert nem is a férfi teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.
[10] Ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy a férjétől való függés jelét viselje a fején az angyalok miatt.
[11] De az Úrban nincs asszony férfi nélkül, sem férfi asszony nélkül.
[12] Mert ahogyan az asszony a férfiból van, úgy a férfi is az asszony által van, mindez pedig Istentől van.
[13] Ítéljétek meg magatokban: illik-e az asszonynak fedetlen fővel imádkozni Istenhez?
[14] Nem arra tanít-e titeket maga a természet is, hogy szégyen az a férfinak, ha hosszú hajat visel?
[15] Ha viszont az asszony visel hosszú hajat, ékessége az, mert neki fátyolként adatott a haj.
[16] Ha pedig valaki ebben a dologban vitatkozni akar: nekünk nincsen más szokásunk, sem Isten gyülekezeteinek.
[17] Amikor a következőkre rátérek, nem dicsérhetlek titeket, mivel nem javatokra, hanem károtokra jöttök össze.
[18] Mert először is azt hallom, hogy amikor összejöttök a gyülekezetben, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben el is hiszem.
[19] Mert szükséges, hogy legyen közöttetek szakadás is, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek közöttetek.
[20] Amikor tehát összegyülekeztek, nem az Úr vacsoráját eszitek,
[21] mert az evésnél mindenki a saját vacsoráját veszi elő, és az egyik éhezik, a másik pedig megrészegedik.
[22] Hát nincsen házatok, hogy ott egyetek és igyatok? Vagy megvetitek az Isten gyülekezetét, és megszégyenítitek a nincsteleneket? Mit mondjak erre? Dicsérjelek ezért titeket? Nem dicsérlek.
[23] Mert én az Úrtól vettem, amit át is adtam nektek, hogy az Úr Jézus azon az éjszakán, amelyen elárultatott, vette a kenyeret,
[24] és hálát adva megtörte, és ezt mondotta: „Vegyétek, egyétek, ez az én testem, amely tiérettetek megtöretik, ezt cselekedjétek az én emlékezetemre.”
[25] Hasonlóképpen vette a poharat is, miután vacsoráltak, és ezt mondta: „E pohár amaz új szövetség az én vérem által, ezt cselekedjétek, valamennyiszer isszátok az én emlékezetemre.”
[26] Mert valamennyiszer eszitek e kenyeret, és isszátok e poharat, az Úr halálát hirdessétek, amíg eljön.
[27] Azért, aki méltatlanul eszi az Úr kenyerét, vagy issza az Úr poharát, vétkezik az Úr teste és vére ellen.
[28] Vizsgálja meg azért az ember önmagát, és úgy egyék abból a kenyérből, és úgy igyék abból a pohárból.
[29] Mert aki úgy eszik és iszik, hogy nem becsüli meg az Úr testét, ítéletet eszik és iszik önmagának.
[30] Ezért erőtlenek és betegek közöttetek sokan, és ezért halnak meg annyian.
[31] Mert ha mi magunk ítélnénk meg önmagunkat, nem esnénk ítélet alá.
[32] De amikor az Úr ítél minket, akkor nevel, hogy a világgal együtt el ne vesszünk.
[33] Azért tehát, testvéreim, ha evésre egybegyűltök, várjátok meg egymást.
[34] És ha valaki éhes, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többiről majd akkor rendelkezem, ha hozzátok érkezem.