[1] Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át,
[2] és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.
[3] Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették,
[4] és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.
[5] De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.
[6] Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak.
[7] Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.”
[8] De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren.
[9] Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól.
[10] De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal.
[11] Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.
[12] Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
[13] Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
[14] Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!
[15] Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.
[16] Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e?
[17] Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.
[18] Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral?
[19] De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?
[20] Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben.
[21] Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is.
[22] Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
[23] Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.
[24] Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.
[25] Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból,
[26] mert az Úré a föld és annak teljessége.
[27] Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból.
[28] De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt.
[29] Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?
[30] Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok?
[31] Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
[32] Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának,
[33] mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.