[1] Felemelém ismét szemeimet, és ímé, láték egy férfiút és a kezében mérõ- kötelet.
[2] És mondám: Hová mégy te? És mondá nékem: Megmérni Jeruzsálemet, hogy lássam: mennyi a széle és mennyi a hossza?
[3] És ímé, az angyal, a ki beszél vala velem, kijöve, és más angyal [is] kijöve eléje.
[4] És monda annak: Fuss, és szólj e gyermekhez, mondván: Kerítetlenül fogják lakni Jeruzsálemet a benne levõ emberek és barmok sokasága miatt.
[5] Én pedig, szól az Úr, tûz-fal leszek körülötte és megdicsõítem magamat õ benne!
[6] Jaj, jaj! Fussatok ki az északi földrõl, így szól az Úr, mert az ég négy szele felé szórtalak szét titeket, szól az Úr.
[7] Jaj Sion! Szabadítsd ki magadat, ki Babilon leányánál lakozol.
[8] Mert így szól a Seregeknek Ura: Dicsõség után küldött engem a pogányokhoz, a kik fosztogatnak titeket, mert a ki titeket bánt, az õ szemefényét bántja.
[9] Mert ímé én felemelem kezemet ellenök, és saját szolgáik prédájává lesznek, és megtudjátok, hogy a Seregeknek Ura küldött el engem.
[10] Örülj és örvendezz, Sionnak leánya, mert ímé elmegyek és közötted lakozom! így szól az Úr.
[11] És sok pogány csatlakozik azon a napon az Úrhoz, és népemmé lesznek, és közötted lakozom, és megtudod, hogy a Seregeknek Ura küldött hozzád engem.
[12] És birtokba veszi az Úr Júdát, mint az õ osztályrészét a szent földön, és újra magáévá fogadja Jeruzsálemet.
[13] Hallgasson minden test az Úr elõtt: mert felkelt az õ szentséges helyérõl.