[1] Mi tekintetben különb hát a zsidó? vagy micsoda haszna van a körülmetélkedésnek?
[2] Minden tekintetben sok. Mindenek elõtt, hogy az Isten reájok bízta az õ beszédeit.
[3] De hát hogy ha némelyek nem hittek? Vajjon azoknak hitetlensége nem teszi-é hiábavalóvá az Istennek hûségét?
[4] Távol legyen. Sõt inkább az Isten legyen igaz, minden ember pedig hazug, a mint meg van írva: Hogy igaznak ítéltessél a te beszédeidben, és gyõzedelmes légy, mikor vádolnak téged.
[5] Ha pedig a mi igazságtalanságunk az Istennek igazságát mutatja meg, mit mondjunk? Vajjon igazságtalan-é az Isten, hogy minket büntet? Emberi módon szólok.
[6] Távol legyen! Mert akkor mi módon ítéli meg az Isten a világot?
[7] Mert ha az Istennek igazsága az én hazugságom által öregbült az õ dicsõségére, miért kárhoztattatom még én is, mint bûnös?
[8] Sõt inkább ne cselekedjük-é a rosszat, hogy [abból] jó származzék? - a mint minket rágalmaznak, és a mint némelyek mondogatják, hogy mi így beszélünk, a kiknek kárhoztatása igazságos.
[9] Micsoda tehát? Különbek vagyunk-é? Semmiképen nem. Mert az elébb megmutattuk nyilván, hogy zsidók és görögök mindnyájan bûn alatt vannak;
[10] A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is;
[11] Nincs, a ki megértse, nincs, a ki keresse az Istent.
[12] Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek; nincs, a ki jót cselekedjék, nincsen csak egy is.
[13] Nyitott sír az õ torkuk; nyelvökkel álnokságot szólnak; áspis kígyó mérge van ajkaik alatt.
[14] Szájok telve átkozódással és keserûséggel.
[15] Lábaik gyorsak a vérontásra.
[16] Útjaikon romlás és nyomorúság van.
[17] És a békességnek útját nem ismerik.
[18] Nincs isteni félelem az õ szemök elõtt.
[19] Tudjuk pedig, hogy a mit a törvény mond, azoknak mondja, a kik a törvény alatt vannak; hogy minden száj bedugassék, és az egész világ Isten ítélete alá essék.
[20] Annakokáért a törvénynek cselekedeteibõl egy test sem igazul meg õ elõtte: mert a bûn ismerete a törvény által vagyon.
[21] Most pedig törvény nélkül jelent meg az Istennek igazsága, a melyrõl tanúbizonyságot tesznek a törvény és a próféták;
[22] Istennek igazsága pedig a Jézus Krisztusban való hit által mindazokhoz és mindazoknak, a kik hisznek. Mert nincs különbség,
[23] Mert mindnyájan vétkeztek, és szûkölködnek az Isten dicsõsége nélkül.
[24] Megigazulván ingyen az õ kegyelmébõl a Krisztus Jézusban való váltság által,
[25] Kit az Isten eleve rendelt engesztelõ áldozatul, hit által, az õ vérében, hogy megmutassa az õ igazságát az elõbb elkövetett bûnöknek elnézése miatt,
[26] Az Isten hosszútûrésénél fogva, az õ igazságának megbizonyítására, a mostani idõben, hogy igaz legyen Õ és megigazítsa azt, a ki a Jézus hitébõl való.
[27] Hol van tehát a dicsekedés? Kirekesztetett. Mely törvény által? A cselekedeteké által? Nem; hanem a hit törvénye által.
[28] Azt tartjuk tehát, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
[29] Avagy Isten csak a zsidóké-e? Avagy nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
[30] Mivelhogy egy az Isten, a ki megigazítja a zsidót hitbõl és a pogányt hit által.
[31] A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sõt inkább a törvényt megerõsítjük.