[1] Ha annakokáért [helye van] Krisztusban az intésnek, ha [helye van] a szeretet vígasztalásának, ha [helye van] a Lélekben való közösségnek, ha [helye van] a szívnek és könyörületességnek,
[2] Teljesítsétek be az én örömömet, hogy egyenlõ indulattal legyetek, ugyanazon szeretettel viseltetvén, egy érzésben, egyugyanazon indulattal lévén;
[3] Semmit nem cselekedvén versengésbõl, sem hiábavaló dicsõségbõl, hanem alázatosan egymást különbeknek tartván ti magatoknál.
[4] Ne nézze kiki a maga [hasznát,] hanem mindenki a másokét is.
[5] Annakokáért az az indulat legyen bennetek, mely volt a Krisztus Jézusban is,
[6] A ki, mikor Istennek formájában vala, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy [õ] az Istennel egyenlõ,
[7] Hanem önmagát megüresíté, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén;
[8] És mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, még pedig a keresztfának haláláig.
[9] Annakokáért az Isten is felmagasztalá õt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való;
[10] Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké.
[11] És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsõségére.
[12] Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket;
[13] Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvébõl.
[14] Mindeneket zúgolódások és versengések nélkül cselekedjetek;
[15] Hogy legyetek feddhetetlenek és tiszták, Istennek szeplõtlen gyermekei az elfordult és elvetemedett nemzetség közepette, kik között fényletek, mint csillagok e világon.
[16] Életnek beszédét tartván elébök; hogy dicsekedhessem majd a Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, sem nem fáradtam hiába.
[17] De ha kiontatom is italáldozatként a ti hitetek áldozatánál és papiszolgálatánál, [mégis] örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
[18] Azonképen ti is örüljetek, és örüljetek együtt velem.
[19] Reménylem pedig az Úr Jézusban, hogy Timótheust rövid nap elküldöm tihozzátok, hogy én is megviduljak, megértvén a ti dolgaitokat.
[20] Mert nincsen velem senki hozzá hasonló indulatú, a ki igazán szívén viselné dolgaitokat.
[21] Mert mindenki a maga hasznát keresi, nem a Krisztus Jézusét.
[22] Az õ kipróbált voltát pedig ismeritek, hogy miképen atyjával a gyermek, együtt szolgált velem az evangyéliom ügyében.
[23] Õt azért reménylem, hogy elküldöm, mihelyt meglátom az én dolgaimat, tüstént;
[24] Bízom pedig az Úrban, hogy magam is csakhamar el fogok menni.
[25] De szükségesnek tartám, hogy Epafróditust, az én atyámfiát és munkatársamat és bajtársamat, néktek pedig követeteket és szükségemben áldozatot hozó szolgátokat hazaküldjem hozzátok;
[26] Mivelhogy vágyva vágyott mindnyájatok után, és gyötrõdött a miatt, hogy meghallottátok, hogy õ beteg volt.
[27] Mert bizony beteg volt, halálhoz közel; de az Isten könyörült rajta, nem csak õ rajta pedig, hanem én rajtam is, hogy szomorúság ne jõjjön szomorúságomra.
[28] Annakokáért hamarabb küldtem õt haza, hogy meglátván õt, ismét örüljetek, és nékem is kisebb legyen a szomorúságom.
[29] Fogadjátok azért õt az Úrban teljes örömmel; és az ilyeneket megbecsüljétek:
[30] Mert a Krisztus dolgáért jutott majdnem halálra, koczkára tévén életét, hogy kárpótoljon engem azért, hogy nékem tett szolgálatotoknál ti nem voltatok jelen.