[1] Pál, Krisztus Jézusnak foglya, és Timótheus, az atyafi, Filemonnak, a mi szeretett munkatársunknak,
[2] És Appiának, a szeretettnek, és Arkhippusnak, a mi bajtársunknak, és a te házadnál való gyülekezetnek:
[3] Kegyelem néktek és békesség Istentõl, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól.
[4] Hálát adok az én Istenemnek mindenkor, emlegetvén téged az én imádságaimban,
[5] Mert hallom a te szeretetedet és ama te hitedet, mely van benned az Úr Jézushoz, és minden szentek irányában,
[6] Hogy a te hitedben való közösség hathatós legyen, a Krisztus ügyében, minden bennetek levõ jónak megismerése által.
[7] Mert sok örömünk és vígasztalásunk van a te szeretetedben, hogy a szenteknek szíveik megvídámodtak te általad, atyámfia.
[8] Annakokáért jóllehet nagy bátorságom van a Krisztusban, megparancsolni néked azt, a mi illendõ,
[9] A szeretetért inkább kérlek, ilyen lévén, mint Pál, a megvénhedett, most pedig foglya is a Jézus Krisztusnak;
[10] Kérlek téged az én fiamért, a kit fogságomban szûltem, Onésimusért,
[11] A ki egykor tenéked haszontalan volt, most pedig mind néked, mind nékem nagyon hasznos,
[12] Kit visszaküldöttem; te pedig õt, azaz az én szívemet, fogadd magadhoz!
[13] Õt én magamnál akartam tartani, hogy te helyetted szolgáljon nékem az evangyéliomért [szenvedett] fogságomban;
[14] De a te megkérdezésed nélkül semmit sem akartam cselekedni, hogy jótéteményed ne kényszerítésbõl, hanem szabad akaratból való legyen.
[15] Mert talán azért vált meg [tõled] ideig-óráig, hogy õt, mint örökkévalót kapd vissza;
[16] Nem úgy immár mint szolgát, hanem szolgánál nagyobbat, [mint] szeretett atyafit, kiváltképen nékem, mennyivel inkább pedig néked, mind testben, mind az Úrban.
[17] Azért, ha engem részestársadnak tartasz, úgy fogadd õt magadhoz, mint engemet.
[18] Ha pedig valamit vétett ellened, avagy adós, ezt nekem róvd fel.
[19] Én Pál írtam az én kezemmel, én megfizetem: hogy [azt] ne mondjam néked, hogy te magaddal is adós vagy ezen felül nékem.
[20] Bizonyára, atyámfia, jótéteményt várnék tõled az Úrban: vídámítsd meg az én szívemet az Úrban!
[21] Bízván a te engedelmességedben, [így] írtam néked, tudván, hogy annál, a mit mondok, többet is fogsz cselekedni.
[22] Egyúttal pedig készíts nékem szállást; mert reménylem, hogy a ti imádságaitokért néktek ajándékoztatom.
[23] Köszönt téged Epafrás, az én fogolytársam a Krisztus Jézusban,
[24] [Tovább]á Márk, Aristárkhus, Démás [és] Lukács, az én munkatársaim.
[25] A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme [legyen] a ti lelketekkel!