[1] Ezeket beszélte Jézus; és felemelé szemeit az égre, és monda: Atyám, eljött az óra; dicsõítsd meg a te Fiadat, hogy a te Fiad is dicsõítsen téged;
[2] A miként te hatalmat adtál néki minden testen, hogy örök életet adjon mindennek, a mit néki adtál.
[3] Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és a kit elküldtél, a Jézus Krisztust.
[4] Én dicsõítettelek téged e földön: elvégeztem a munkát, a melyet reám bíztál, hogy végezzem azt.
[5] És most te dicsõíts meg engem, Atyám, te magadnál azzal a dicsõséggel, a melylyel bírtam te nálad a világ létele elõtt.
[6] Megjelentettem a te nevedet az embereknek, a kiket e világból nékem adtál: tiéid valának, és nékem adtad azokat, és a te beszédedet megtartották.
[7] Most tudták meg, hogy mindaz te tõled van, a mit nékem adtál:
[8] Mert ama beszédeket, a melyeket nékem adtál, õ nékik adtam; és õk befogadták, és igazán megismerték, hogy én tõled jöttem ki, és elhitték, hogy te küldtél engem.
[9] Én ezekért könyörgök: nem a világért könyörgök, hanem azokért, a kiket nékem adtál, mert a tiéid.
[10] És az enyémek mind a tiéid, és a tiéid az enyémek: és megdicsõíttetem õ bennök.
[11] És nem vagyok többé e világon, de õk a világon vannak, én pedig te hozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg õket a te nevedben, a kiket nékem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi!
[12] Mikor velök valék a világon, én megtartám õket a te nevedben; a kiket nékem adtál, megõrizém, és senki el nem veszett közülök, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesüljön.
[13] Most pedig te hozzád megyek; és ezeket beszélem a világon, hogy õk az én örömemet teljesen bírják õ magokban.
[14] Én a te ígédet nékik adtam; és a világ gyûlölte õket, mivelhogy nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
[15] Nem azt kérem, hogy vedd ki õket e világból, hanem hogy õrizd meg õket a gonosztól.
[16] Nem e világból valók, a mint hogy én sem e világból vagyok.
[17] Szenteld meg õket a te igazságoddal: A te ígéd igazság.
[18] A miképen te küldtél engem e világra, úgy küldtem én is õket e világra;
[19] És én õ érettök [oda] szentelem magamat, hogy õk is megszenteltekké legyenek [az] igazságban.
[20] De nemcsak õ érettök könyörgök, hanem azokért is, a kik az õ beszédökre hisznek majd én bennem;
[21] Hogy mindnyájan egyek legyenek; a mint te én bennem, Atyám, és én te benned, hogy õk is egyek legyenek mi bennünk: hogy elhigyje a világ, hogy te küldtél engem.
[22] És én azt a dicsõséget, a melyet nékem adtál, õ nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk:
[23] Én õ bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted õket, a miként engem szerettél.
[24] Atyám, a kiket nékem adtál, akarom, hogy a hol én vagyok, azok is én velem legyenek; hogy megláthassák az én dicsõségemet, a melyet nékem adtál: mert szerettél engem e világ alapjának felvettetése elõtt.
[25] Igazságos Atyám! És e világ nem ismert téged, de én ismertelek téged; és ezek megismerik, hogy te küldtél engem;
[26] És megismertettem õ velök a te nevedet, és megismertetem; hogy az a szeretet legyen õ bennök, a mellyel engem szerettél, és én [is] õ bennök [legyek.]