[1] Énekelt pedig Debora és Bárák, az Abinoám fia azon a napon, mondván:
[2] Hogy a vezérek vezettek Izráelben, Hogy a nép önként kele föl: áldjátok az Urat!
[3] Halljátok meg királyok, figyeljetek fejedelmek! Én, én az Úrnak éneket mondok, Dícséretet zengek az Úrnak, az Izráel Istenének.
[4] Uram, mikor Szeirbõl kijövél, Mikor lépdelél Edom mezejérõl: Megrendült a föld, csepegett az ég, A föllegek is víztõl áradának.
[5] A hegyek megrendültek az Úrnak orczája elõtt, Még ez a Sinai is, az Úrnak, az Izráel Istenének színe elõtt.
[6] Sámgárnak, az Anath fiának napjaiban, Jáhel idejében pihentek az utak, És az útonjárók tekervényes ösvényekre tértek.
[7] Megszüntek a kerítetlen helyek Izráelben, megszüntek végképen, Mígnem én Debora felkelék, Felkelék Izráel anyjaként.
[8] Új isteneket ha választott [a nép,] Mindjárt [kigyúlt] a harcz a kapuk elõtt; De paizs, és dárda avagy láttatott-é A negyvenezereknél az Izráel között?
[9] Szívem azoké, kik parancsolnak Izráelben, Kik a nép közül önként ajánlkoztak: áldjátok az Urat!
[10] Kik ültök fehér szamarakon, Kik ültök a szõnyegeken És a kik gyalog jártok: [mind] énekeljetek!
[11] Az íjászok szavával a vízmerítõk között, Ott beszéljék az Úrnak igazságát, Az õ faluihoz való igazságit Izráelben. Akkor [újra] a kapukhoz vonul az Úr népe!
[12] Kelj fel, kelj fel Debora! Serkenj fel, serkenj fel, mondj éneket! Kelj fel Bárák és fogva vigyed foglyaidat, Abinoám fia!
[13] Akkor lejött a hõsök maradéka; Az Úrnak népe lejött hozzám a hatalmasok ellen.
[14] Efraimból, kiknek gyökere Amálekben, Utánad Benjámin, a te néped közé; Mákirból jöttek le vezérek, És Zebulonból, kik a vezéri pálczát tartják.
[15] És Issakhár fejedelmei Deborával, És mint Issakhár, úgy Bárák A völgybe rohan követõivel. [Csak] a Rúben patakjainál Vannak nagy elhatározások.
[16] Miért [maradtál] ülve a hodályban? Hogy hallgasd nyájad bégetéseit?! Rúben patakjainál nagyok voltak az elhatározások!
[17] Gileád a Jordánon túl pihen. Hát Dán miért idõzik hajóinál? Áser a tenger partján ül és nyugszik öbleinél.
[18] [De] Zebulon, az halálra elszánt lelkû nép, És Nafthali, a mezõség magaslatain!
[19] Királyok jöttek, harczoltanak; Akkor harczoltak a Kanaán királyai Taanaknál, Megiddó vizénél; [De] egy darab ezüstöt sem vettenek.
[20] Az égbõl harczoltak, A csillagok az õ helyökbõl vívtak Siserával!
[21] A Kison patakja seprette el õket; Az õs patak, a Kison patakja! Végy erõt én lelkem!
[22] Akkor csattogtak a lovak körmei A futás miatt, lovagjaik futásai miatt.
[23] Átkozzátok Mérozt - mond az Úr követje, - Átkozva-átkozzátok annak lakosait! Mert nem jöttek az Úrnak segítségére, Az Úrnak segélyére vitézei közé.
[24] De áldott legyen az asszonyok felett Jáhel, A Keneus Héber felesége, A sátorban [lakó] nõk felett legyen áldott!
[25] [Az] vizet kért, õ tejet adott, Fejedelmi csészében nyújtott tejszínét.
[26] Balját a szegre, Jobbját pedig a munkások põrölyére nyújtotta, És ütötte Siserát, szétzúzta fejét, És összetörte, általfúrta halántékát,
[27] Lábainál leroskadt, elesett, feküdt, Lábai között leroskadt, elesett; A hol leroskadt, ott esett el megsemmisülve.
[28] Kinézett az ablakon, és jajgatott Siserának anyja a rostélyzat mögül: ”Miért késik megjõni szekere? Hol késlekednek kocsijának gördülései?”
[29] Fejedelemasszonyinak legokosabbjai válaszolnak néki; Õ egyre csak azok szavait ismételgeti:
[30] “Vajjon nem zsákmányra találtak-é, s mostan osztozkodnak? Egy-két leányt minden férfiúnak; A festett kelmék zsákmányát Siserának; Tarka szövetek zsákmányát, tarkán hímzett öltözeteket, Egy színes kendõt, két tarka ruhát nyakamra, mint zsákmányt.”
[31] Így veszszenek el minden te ellenségid, Uram! De a kik téged szeretnek, [tündököljenek] mint a kelõ nap az õ erejében! És megnyugovék a föld negyven esztendeig.