[1] Halljátok meg az Úrnak beszédét Izráel fiai, mert pere van az Úrnak a földnek lakóival, mert nincs igazság és nincsen szeretet és nincsen Istennek ismerete a földön.
[2] Hamisan esküsznek és hazudnak és gyilkolnak és lopnak és paráználkodnak, betörnek és egyik vér a másikat éri.
[3] Azért búsul a föld és elerõtlenül minden, a mi azon lakik, a mezõ vada és az ég madara egyaránt, bizony a tenger halai is elveszíttetnek.
[4] Mindazáltal senki se perlekedjék, és senki se feddõzzék! hiszen a te néped olyan, mint azok, a kik a pappal czivódnak.
[5] De elesel nappal, és elesik veled a próféta is éjjel; anyádat is elveszítem.
[6] Elvész az én népem, mivelhogy tudomány nélkül való. Mivelhogy te megvetetted a tudományt, én is megvetlek téged, hogy papom ne légy. És mivelhogy elfeledkeztél Istened törvényérõl, elfeledkezem én is a te fiaidról.
[7] Mennél számosabbak lettek, annál inkább vétkeztek ellenem; [de ]gyalázatra fordítom dicsõségöket!
[8] Népem vétkébõl élõsködnek õk és bûneik után áhítozik lelkök.
[9] De úgy jár a pap is, mint a nép; megbüntetem õket az õ útaikért, és megfizetek néki cselekedeteiért.
[10] Esznek majd, de meg nem elégesznek; fajtalankodnak, de nem szaporodnak, mert megszüntek az Úrra vigyázni.
[11] Paráznaság, bor és must elveszi az észt!
[12] Népem az õ bálványát kérdezi, és az õ pálczája mond néki jövendõt; mert a fajtalanság lelke megtéveszt, és paráználkodnak az õ Istenök megett.
[13] A hegyek tetején áldoznak és a halmokon füstölnek: a cserfa, a nyárfa és a tölgyfa alatt, mert kedves annak az árnyéka. Ezért paráználkodnak a ti leányaitok, és házasságtörõk a ti menyeitek.
[14] Nem büntetem meg leányaitokat, hogy paráználkodnak, menyeiteket sem, hogy házasságtörõk, mert õk magok is félremennek a paráznákkal és áldoznak a kurvákkal. De az értelmetlen nép elbukik.
[15] Ha te paráználkodol is Izráel, csak a Júda ne vétkezzék! És ne járjatok Gilgálba, és ne menjetek fel Beth-Avenbe! és ne esküdjetek így: Él az Úr!
[16] Mert szilajkodik Izráel mint a szilaj üszõ; most tágas földön legelteti õket az Úr, mint a bárányt.
[17] Bálványokkal szövetkezett Efraim; hagyd [hát ]magára!
[18] Ivásuk elfajult, untalan paráználkodnak; igen szeretik pajzsaik a gyalázatot.
[19] Szárnyaihoz köti õt a szélvész, és megszégyenülnek áldozataik miatt.