Skip to content
Opens in a new window

[1] Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe elõtt, a ki ítélni fog élõket és holtakat az õ eljövetelekor és az õ országában.

[2] Hirdesd az ígét, állj elõ vele alkalmatos, alkalmatlan idõben, ints, feddj, buzdíts teljes béketûréssel és tanítással.

[3] Mert lesz idõ, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyûjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;

[4] És az igazságtól elfordítják az õ fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.

[5] De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.

[6] Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.

[7] Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:

[8] Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az õ megjelenését.

[9] Igyekezzél hozzám jõni hamar.

[10] Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába: Kresczens Galátziába, Titus Dalmátziába.

[11] Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra.

[12] Tikhikust pedig Efézusba küldöttem.

[13] A felsõruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképen a hártyákat.

[14] Az érczmíves Sándor sok bajt szerzett nékem: fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint.

[15] Tõle te is õrizkedjél, mert szerfelett ellenállott a mi beszédinknek.

[16] Elsõ védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sõt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik.

[17] De az Úr mellettem állott, és megerõsített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.

[18] És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettõl, és megtart az õ mennyei országára; a kinek dicsõség örökkön örökké! Ámen.

[19] Köszöntsed Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus háznépét.

[20] Erástus Korinthusban maradt; Trófimust pedig Milétumban hagytam betegen.

[21] Igyekezzél tél elõtt eljõni. Köszönt téged Eubulus és Pudens és Linus és Klaudia, és mind az atyafiak.

[22] Az Úr Jézus Krisztus a te lelkeddel. Kegyelem veletek! Ámen.

II. Timóteus — Chapters