[1] Igaz ez a beszéd: Ha valaki püspökséget kiván, jó dolgot kíván.
[2] Szükséges annakokáért, hogy a püspök feddhetetlen legyen, egy feleségû férfiú, józan, mértékletes illedelmes, vendégszeretõ, a tanításra alkalmatos;
[3] Nem borozó, nem verekedõ, nem rút nyereségre vágyó; hanem szelíd, versengéstõl ment, nem pénzsóvárgó;
[4] Ki a maga házát jól igazgatja, gyermekeit engedelmességben tartja, minden tisztességgel;
[5] (Mert ha valaki az õ tulajdon házát nem tudja igazgatni, mimódon visel gondot az Isten egyházára?)
[6] Ne legyen új ember, nehogy felfuvalkodván, az ördög kárhozatába essék.
[7] Szükséges pedig, hogy jó bizonysága is legyen a kívülvalóktól; hogy gyalázatba és az ördög tõribe ne essék.
[8] Hasonlóképpen a diakónusok tisztességesek legyenek, nem kétnyelvûek, nem sok borivásba merültek, nem rút nyereségre vágyók;
[9] Kiknél megvan a hit titka tiszta lelkiismerettel.
[10] És ezek is elõször megpróbáltassanak, azután szolgáljanak, ha feddhetetlenek.
[11] Feleségeik hasonlóképen tisztességesek, nem patvarkodók, józanok, mindenben hívek legyenek.
[12] A diakónusok egy feleségû férfiak legyenek, a kik gyermekeiket és tulajdon házaikat jól igazgatják.
[13] Mert a kik jól szolgálnak, szép tisztességet szereznek magoknak, és sok bizodalmat a Jézus Krisztusban való hitben.
[14] Ezeket írom néked, remélvén, hogy nem sokára hozzád megyek;
[15] De ha késném, hogy tudd meg, mimódon kell forgolódni az Isten házában, mely az élõ Istennek egyháza, az igazságnak oszlopa és erõssége.
[16] És minden versengés nélkül nagy a kegyességnek eme titka: Isten megjelent testben, megigazíttatott lélekben, megláttatott az angyaloktól, hirdettetett a pogányok közt, hittek benne a világon, felvitetett dicsõségbe.