[1] Mikor pedig bevitték az Isten ládáját és elhelyezék azt a sátor közepén, a melyet Dávid annak számára felállított vala: áldozának egészen égõ- és hálaáldozatokkal az Isten elõtt.
[2] És mikor Dávid elvégezte az egészen égõáldozatot és a hálaáldozatot, az Úr nevében megáldá a népet.
[3] És osztogata minden Izráelitának, férfinak úgy, mint asszonynak egy-egy kenyeret, és egy-egy darab húst és egy-egy kalácsot.
[4] És rendele az Úr ládája elé a Léviták közül szolgákat, a kik hirdessék, tiszteljék és dícsérjék az Urat, Izráel Istenét.
[5] Asáf vala a fõ, utána másodrenden Zakariás, Jéhiel, Semirámót, Jékhiel, Mattithja, Eliáb, Benája és Obed-Edom. Jéhiel lantokkal és cziterákkal, Asáf pedig czimbalmokkal énekel vala;
[6] Továbbá Benája és Jaháziel papok kürtölnek vala szüntelen az Isten szövetségének ládája elõtt.
[7] Azon a napon adott Dávid elõször [éneket] az Úrnak dícséretére Asáfnak és az õ atyjafiainak kezébe.
[8] Dícsérjétek az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek minden népek között az õ nagy dolgait.
[9] Énekeljetek néki, mondjatok dícséretet néki, beszéljetek minden csudálatos dolgairól.
[10] Dicsekedjetek az õ szent nevében; örvendezzen szívök azoknak, a kik az Urat keresik.
[11] Keressétek az Urat és az õ erõsségét; keressétek az õ orczáját szüntelen.
[12] Emlékezzetek meg az õ csudálatos dolgairól, a melyeket cselekedett, az õ csudáiról és az õ szájának ítéletirõl.
[13] Óh Izráelnek, az õ szolgájának magva! Jákóbnak, az õ választottjának fiai!
[14] Ez az Úr, a mi Istenünk; az egész földön az õ ítéletei!
[15] Emlékezzetek meg örökké az õ szövetségérõl, és az õ beszédérõl, a melyet parancsolt, ezer nemzetségig;
[16] A melyet szerzett Ábrahámmal; és az Izsáknak tett esküjérõl.
[17] Amelyet állíta Jákóbnak [örök] végzésül, Izráelnek örökkévaló szövetségül,
[18] Mondván: A Kanaán földét néked adom, hogy legyen néktek örökségtek.
[19] Midõn ti számszerint kevesen valátok, igen kevesen, és zsellérek azon a földön;
[20] Mert járnak vala egyik nemzetségtõl a másikhoz, és egyik országból más országba:
[21] Mégsem engedé senkinek õket bántani, sõt még a királyokat is megbünteté érettök.
[22] [Ezt mondván:] Az én felkentjeimet ne bántsátok, prófétáimnak se ártsatok.
[23] Mind ez egész föld énekeljen az Úrnak, napról-napra hirdessétek az õ szabadítását.
[24] Beszéljétek a pogányok között az õ dicsõségét, minden népek között az õ csudálatos dolgait;
[25] Mert nagy az Úr és igen dícsérendõ, és rettenetes minden istenek felett;
[26] Mert a pogányoknak minden isteneik csak bálványok, de az Úr teremtette az egeket.
[27] Dicsõség és tisztesség van õ elõtte, erõsség és vígasság az õ helyén.
[28] Adjatok az Úrnak, népeknek nemzetségei, adjatok az Úrnak dicsõséget és erõsséget!
[29] Adjatok az Úr nevének dicsõséget, hozzatok ajándékot, és jõjjetek eleibe, imádjátok az Urat a szentség ékességében.
[30] Rettegjen az egész föld az õ orczájától; a föld kereksége is megerõsíttetik, hogy ne ingadozzék.
[31] Örüljenek az egek, és örvendezzen a föld, és mondják a pogányok között: az Úr uralkodik!
[32] Zengjen a tenger és az õ teljessége; örvendezzen a mezõ és minden, a mi azon van.
[33] Akkor örvendezni kezdenek az erdõnek fái az Úr elõtt, mikor eljövend megítélni a földet.
[34] Tiszteljétek az Urat, mert igen jó, mert örökkévaló az õ irgalmassága.
[35] És mondjátok: Tarts meg minket, mi szabadító Istenünk, gyûjts össze minket, és szabadíts meg a pogányoktól, hogy a te szent nevedet tisztelhessük, dicsekedhessünk a te dícséretedben!
[36] Áldott legyen az Úr, Izráel Istene öröktõl fogva mindörökké! És monda a sokaság: Ámen! és dícséré az Urat.
[37] Ott hagyá azért [Dávid] az Úr szövetségének ládájánál Asáfot és az õ atyjafiait, hogy a láda elõtt szüntelen minden napon szolgáljanak,
[38] Obed-Edomot és az õ hatvannyolcz atyjafiát (Obed-Edom pedig a Jedithun fia) és Hósát pedig ajtónállóknak.
[39] Sádók papot pedig és az õ pap atyjafiait, az Úr sátora elõtt [hagyá] a magaslaton, mely Gibeonban vala;
[40] Hogy áldozzanak az Úrnak szüntelen égõáldozattal az égõáldozatnak oltárán minden reggel és estve, és hogy mindent a szerint [cselekedjenek,] a mint megiratott az Úr törvényében, melyet parancsolt vala az Izráelnek,
[41] Hémánt is és Jédutunt velök [hagyá,] és többeket is választott, a kik nevök szerint megneveztettek, hogy az Urat dícsérjék, mert az õ irgalmassága örökkévaló.
[42] És õ velök Hémánt és Jédutunt kürtökkel, czimbalmokkal és az Isten énekének szerszámaival. A Jédutun fiait pedig kapunállókká [tevé].
[43] Akkor eltávozék az egész nép, kiki az õ házához. Dávid pedig visszatére, hogy az õ háznépét is megáldja.