[1] Ha tehát van vigasztalás Krisztusban, ha van szeretetből fakadó figyelmeztetés, ha van közösség a Lélekben, ha van irgalom és könyörület,
[2] akkor tegyétek teljessé örömömet azzal, hogy ugyanazt akarjátok: ugyanaz a szeretet legyen bennetek, egyet akarva ugyanarra törekedjetek.
[3] Semmit ne tegyetek önzésből, se hiú dicsőségvágyból, hanem alázattal különbnek tartsátok egymást magatoknál;
[4] és senki se a maga hasznát nézze, hanem mindenki a másokét is.
[5] Az az indulat legyen bennetek, amely Krisztus Jézusban is megvolt:
[6] aki Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,
[7] hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és emberként élt;
[8] megalázta magát, és engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
[9] Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,
[10] hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alattiaké;
[11] és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.
[12] Ezért tehát, szeretteim, ahogyan mindenkor engedelmeskedtetek, nem csupán jelenlétemben, hanem sokkal inkább most, távollétemben is, félelemmel és rettegéssel munkáljátok üdvösségeteket,
[13] mert Isten az, aki munkálja bennetek mind a szándékot, mind a cselekvést az ő tetszésének megfelelően.
[14] Zúgolódás és vonakodás nélkül tegyetek mindent,
[15] hogy feddhetetlenek és romlatlanok legyetek, Isten hibátlan gyermekei az elfordult és elfajult nemzedékben, akik között ragyogtok, mint csillagok a világban,
[16] ha az élet igéjére figyeltek. Ezzel dicsekszem majd Krisztus napján, hogy nem futottam hiába, és nem fáradtam hiába.
[17] Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal;
[18] de ugyanígy örüljetek ti is, és örüljetek velem együtt!
[19] Remélem az Úr Jézusban, hogy Timóteust hamarosan elküldhetem hozzátok, hogy én is megnyugodjam, miután megtudtam, mi van veletek.
[20] Mert nincs mellettem hozzá hasonló lelkületű, aki olyan őszintén törődne ügyeitekkel;
[21] mert mindenki a maga dolgával törődik, nem pedig Krisztus Jézuséval.
[22] De ti is tudjátok, hogy kipróbált ember ő, és mint apjával a gyermek, úgy szolgált velem az evangéliumért.
[23] Remélem tehát, hogy őt azonnal elküldhetem, mihelyt meglátom, hogyan alakulnak dolgaim.
[24] De bízom az Úrban, hogy magam is hamarosan elmegyek.
[25] Szükségesnek tartottam azonban, hogy visszaküldjem hozzátok Epafroditosz testvéremet, munkatársamat és bajtársamat, akit ti küldtetek, hogy szükségemben szolgálatomra legyen,
[26] mivel vágyódott mindnyájatok után, és nyugtalankodott, mert meghallottátok, hogy beteg.
[27] Meg is betegedett halálosan, de Isten megkönyörült rajta, sőt nemcsak rajta, hanem énrajtam is, hogy szomorúságomra szomorúság ne következzék.
[28] Hamarabb elküldöm tehát, hogy viszontlássátok, és örüljetek, és hogy én is kevésbé szomorkodjam.
[29] Fogadjátok az Úrban teljes örömmel, és becsüljétek meg az ilyeneket,
[30] mert Krisztus ügyéért került közel a halálhoz, amikor életét kockáztatta azért, hogy helyettetek szolgáljon nálam.