[1] Ez az Úr igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről.
[2] Halljátok meg mind, ti, népek, figyeljen a föld, és aki rajta él! Mert az én Uram, az Úr tanúskodik ellenetek, igen, az Úr az ő szent templomából.
[3] Az Úr eljön szent helyéről, leszáll, és a föld magaslatain lépked.
[4] Megolvadnak alatta a hegyek, és a völgyek meghasadoznak, mint a viasz a tűztől, vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.
[5] Jákób bűne miatt történik mindez, és Izráel házának vétkei miatt. Honnan ered Jákób bűne? Nem Samáriából? Honnan ered Júda vétke? Nem Jeruzsálemből?
[6] Samáriát romhalmazzá teszem, mezővé és szőlőskertté, lezúdítom köveit a völgybe, láthatóvá teszem az alapjait.
[7] Bálványszobrai mind összetörnek, és minden szerzeménye a tűz martaléka lesz. Összes bálványát megsemmisítem: paráznák béréből gyűjtötte azokat, paráznák bérévé lesznek hát ismét.
[8] Emiatt gyászolok és jajgatok, mezítláb és ruhátlanul járok. Üvöltök gyászomban, mint a sakálok, és jajgatok, mint a struccok.
[9] Mert halálos a csapás, amely Júdát érte, egészen népem kapujáig, Jeruzsálemig eljutott.
[10] Ne mondjátok el Gátban, ne is sírjatok! A Bét-Afrában lakók porban hemperegjenek!
[11] Vonulj el, Sáfír lakossága, szégyenkezve, mezítelenül! Nem mer kijönni a lakosság Caanánból, Bét-Écel gyásza miatt nem lehet ott megmaradni.
[12] Hogy várja a jó hírt Márót lakossága! Milyen veszedelem jött az Úrtól Jeruzsálem kapujára!
[13] Fogd be a lovakat harci kocsid elé, Lákís lakossága! Itt kezdődött el a vétke Sion leányának, bizony, benned találhatók Izráel bűnei!
[14] Ezért adj válólevelet Móreset-Gátnak! Akzíb házai rá fogják majd szedni Izráel királyait.
[15] Elhozom, aki meghódít téged, Márésá lakossága! Adullámig terjed csak Izráel dicsősége.
[16] Vágd le a hajad gyászodban, drága gyermekeid miatt! Olyan kopaszra nyírd magad, amilyen a keselyű nyaka, mert fogságba mennek a tieid!