[1] Jakab, Istennek és az Úr Jézus Krisztusnak szolgája üdvözletét küldi a szórványban élő tizenkét törzsnek.
[2] Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek,
[3] tudva, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez.
[4] Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül.
[5] Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja.
[6] De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.
[7] Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól,
[8] a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember.
[9] A szegény sorsú testvér a méltóságával dicsekedjék,
[10] a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága.
[11] Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.
[12] Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.
[13] Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: „Isten kísért engem”, mert Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal.
[14] Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.
[15] Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz.
[16] Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:
[17] minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a világosság Atyjától száll alá, akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása.
[18] Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek.
[19] Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra,
[20] mert az ember haragja nem szolgálja Isten igazságát.
[21] Ezért tehát vessetek el magatoktól minden tisztátalanságot és minden gonoszságot, és szelíden fogadjátok a belétek oltott igét, amely meg tudja tartani lelketeket.
[22] Legyetek az igének cselekvői, ne csupán hallgatói, hogy be ne csapjátok magatokat.
[23] Mert ha valaki csak hallgatója az igének, de nem cselekszi, olyan, mint az az ember, aki a tükörben nézi meg az arcát.
[24] Megnézi ugyan magát, de elmegy, és nyomban el is felejti, hogy milyen volt.
[25] De aki a szabadság tökéletes törvényébe tekint bele, és megmarad mellette, úgyhogy nem feledékeny hallgatója, hanem tevékeny megvalósítója: azt boldoggá teszi cselekedete.
[26] Ha valaki azt hiszi, hogy kegyes, de nem fékezi meg a nyelvét, hanem még önmagát is becsapja, annak a kegyessége hiábavaló.
[27] Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.