[1] Titeket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek és bűneitek miatt,
[2] amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint; igazodva a levegő birodalmának fejedelméhez, ahhoz a lélekhez, amely most az engedetlenség fiaiban működik.
[3] Egykor mi is mindnyájan közöttük éltünk testünk kívánságaival, követtük a test és az érzékek hajlamait, és a harag fiai voltunk természetünknél fogva, éppen úgy, mint a többiek.
[4] De Isten, gazdag lévén irgalomban, az ő nagy szeretetéért, amellyel minket szeretett,
[5] hogy minket is, akik halottak voltunk a vétkek miatt, életre keltett Krisztussal együtt – kegyelemből van üdvösségetek! –
[6] és vele együtt feltámasztott, és a mennyei világba ültetett Krisztus Jézusban,
[7] hogy megmutassa az eljövendő világban kegyelmének mérhetetlen gazdagságát irántunk való jóságából Krisztus Jézusban.
[8] Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka;
[9] nem cselekedetekért, hogy senki se dicsekedjék.
[10] Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.
[11] Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve.
[12] Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban.
[13] Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által.
[14] Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést,
[15] miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.
[16] Megbékéltette mindkettőt egy testben Istennel a kereszt által, miután megölte az ellenségeskedést önmagában,
[17] és eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek.
[18] Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához.
[19] Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek.
[20] Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus,
[21] akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban,
[22] és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által.