Skip to content
Opens in a new window
Listen to this chapter • 2:55

[1] Kérve kérlek Isten és Krisztus Jézus színe előtt, aki ítélni fog élőket és holtakat; az ő eljövetelére és országára kérlek:

[2] hirdesd az igét, állj elő vele, akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, feddj, ints, biztass teljes türelemmel és tanítással.

[3] Mert lesz idő, amikor az egészséges tanítást nem viselik el, hanem saját kívánságaik szerint gyűjtenek maguknak tanítókat, mert viszket a fülük.

[4] Az igazságtól elfordítják a fülüket, de a mondákhoz odafordulnak.

[5] Te azonban légy józan mindenben, a bajokat szenvedd el, végezd az evangélista munkáját, töltsd be szolgálatodat.

[6] Mert én nemsokára feláldoztatom, és elérkezett az én elköltözésem ideje.

[7] Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam,

[8] végül eltétetett nekem az igazság koronája, amelyet megad nekem az Úr, az igaz bíró azon a napon; de nemcsak nekem, hanem mindazoknak is, akik várva várják az ő megjelenését.

[9] Igyekezz minél előbb hozzám jönni,

[10] mert Démász elhagyott engem, mivel ehhez a világhoz ragaszkodott, és elment Thesszalonikába, Kreszcensz pedig Galáciába, Titusz meg Dalmáciába.

[11] Egyedül Lukács van velem. Márkot vedd magad mellé, hozd el magaddal, mert hasznomra van a szolgálatban.

[12] Tikhikoszt elküldtem Efezusba.

[13] Köpenyemet, amelyet Tróászban Karposznál hagytam, hozd el, amikor jössz; hozd el a könyveket is, de főként a pergameneket.

[14] Alexandrosz, a rézműves sok rosszat követett el ellenem. Megfizet majd neki az Úr cselekedetei szerint.

[15] Te is őrizkedj tőle, mert igen hevesen ellenállt a mi beszédeinknek.

[16] Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, mindenki elhagyott. Ne számítson ez bűneik közé!

[17] De az Úr mellém állt, és megerősített, hogy elvégezzem az ige hirdetését, és a népek valamennyien meghallják azt. Azután megszabadultam az oroszlán szájából.

[18] Meg is szabadít engem az Úr minden gonosztól, és bevisz az ő mennyei országába. Övé a dicsőség örökkön-örökké. Ámen.

[19] Köszöntsd Priszkát és Akvilát meg Onésziforosz háza népét!

[20] Erasztosz Korinthusban maradt, Trofimoszt pedig Milétoszban hagytam betegen.

[21] Igyekezz a tél beállta előtt megjönni! Köszönt téged Eubulosz, Pudensz, Linosz, Klaudia és a testvérek mind.

[22] Az Úr legyen a lelkeddel! Kegyelem veletek!

II. Timóteus — Chapters