Skip to content
Opens in a new window
Listen to this chapter • 1:55

[1] Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért,

[2] a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet élhessünk teljes istenfélelemben és tisztességben.

[3] Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt,

[4] aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

[5] Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus,

[6] aki váltságul adta önmagát mindenkiért, tanúbizonyságul a maga idejében.

[7] Azért rendeltettem hírnökül és apostolul – igazat mondok, nem hazudok –, hogy a hitre és az igazságra tanítsam a népeket.

[8] Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt bűntől tiszta kezeket felemelve imádkozzanak harag és kételkedés nélkül.

[9] Ugyanígy az asszonyok is tisztességes öltözetben, szemérmesen és mértékletesen ékesítsék magukat, ne hajfonatokkal és arannyal, gyöngyökkel vagy drága ruhával,

[10] hanem azzal, ami azokhoz az asszonyokhoz illik, akik istenfélőnek vallják magukat: jó cselekedetekkel.

[11] Az asszony csendben tanuljon, teljes alázatossággal.

[12] A tanítást azonban az asszonynak nem engedem meg, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendben.

[13] Mert Ádám teremtetett először, Éva csak azután,

[14] és nem Ádámot vezette tévútra a kísértő, hanem az asszonyt, és ő esett bűnbe.

[15] Mégis megtartatik a gyermekszüléskor, ha megmarad józanul a hitben, a szeretetben és a szent életben.

I. Timóteus — Chapters