[1] Salamon király egész Izráel királya volt.
[2] Legfőbb tisztviselői ezek voltak: Azarjá, Cádók fia volt a főpap,
[3] Elíhóref és Ahijjá, Sísá fiai a kancellárok, Jósáfát, Ahílúd fia pedig a főtanácsadó.
[4] Benájá, Jójádá fia állt a hadsereg élén, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak.
[5] Azarjá, Nátán fia állt a helytartók élén, Zábúd pap, Nátán fia volt a király bizalmasa,
[6] Ahísár volt a háznagy, Adónírám, Abdá fia pedig a kényszermunkák felügyelője.
[7] Salamon egész Izráel fölé tizenkét helytartót helyezett: ők látták el a királyt és udvarát. Mindegyiknek az esztendő egy hónapjában kellett az ellátásról gondoskodnia.
[8] Név szerint ezek voltak: Húr fia Efraim hegyvidékén,
[9] Deker fia Mákacban, Saalbímban, Bét-Semesben, Élónban és Bét-Hánánban,
[10] Heszed fia Arubbótban, hozzá tartozott Szókó és Héfer egész vidéke.
[11] Abínádáb fiáé volt Dór egész dombvidéke. Az ő felesége lett Salamon leánya, Táfat.
[12] Baanához, Ahílúd fiához tartozott Taanak, Megiddó és egész Bét-Seán, amely Cáretán mellett van Jezréel alatt, és Bét-Seántól egész Ábél-Mehóláig, sőt Jokmoámon túl is.
[13] Geber fia a gileádi Rámótban volt helytartó. Hozzá tartoztak Jáírnak, Manassé fiának sátorfalvai Gileádban, továbbá Argób körzete Básánban: hatvan nagy, várfallal és érczárakkal megerősített város.
[14] Ahínádáb, Iddó fia Mahanajimban,
[15] Ahímaac pedig Naftáliban kormányzott. Ő is Salamon egyik leányát, Boszmatot vette feleségül.
[16] Baaná, Húsaj fia Ásérban és Álótban,
[17] Jósáfát, Párúah fia Issakárban,
[18] Simí, Élá fia Benjáminban kormányzott,
[19] Geber, Úrí fia pedig Gileád földjén, amely Szíhónnak, az emóriak királyának és Ógnak, Básán királyának az országa volt. Azonkívül volt egy országos helytartó is.
[20] Júdának és Izráelnek sok lakója volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek és ittak, boldogok voltak.