पिपासया बाधितः कश्चन यात्रिक: कञ्चन कूपम् अपश्यत् । स: कृषकस्य समीपं गत्वा रज्जुं घटं च अयाचत । कृषक: राज्ज्वादिकम् आनीय कूपात् जलम् उद्धृत्य यात्रिकम् अपाययत् । कूपस्य जलम् अमृतोपमयम् आसीत् इति यात्रिक: अवदत् । किन्तु स: कृषक: तावत् पर्यन्तं जलस्य उपयोगं न कृतवान् आसीत् यत: तेन कूपखननार्थम् ऋणं स्वीकृतम् आसीत् । ऋणप्रत्यर्पणपर्यन्तं कूपजलस्य उपयोगे स: अनधिकारी इति मन्यते स्म ।
(“केन्द्रीयसंस्कृतविश्वविद्यालयस्य अष्टादशीयोजनान्तर्गततया एतासां कथानां ध्वनिप्रक्षेपणं क्रियते”)
A thirsty traveller saw a well and went to a farmer asking for a rope and a bucket. The farmer drew water from the well and gave it to him. The traveller said that the water tasted like nectar. However, the farmer had never used the water himself because he had taken a loan to dig the well. He believed that until the loan was repaid, he had no right to use the well’s water.